1744-ben Mária Terézia gróf Batthyány Lajosnak adományozta Homokkomáromot. (A család a birtokos egészen 1945-ig.) 1744-re állt az új templom is, melynek alapkövét 1722-ben még Esch Ferenc tette le. Az 1747-ben Kanizsáról érkezett ferenceseknek jelentős szerepük volt a térség felvirágoztatásában.

1750-ben elkészült a tanító háza, és a templomba orgona került.1770-ben már 30 német család élt itt. 1774-re felépült a plébániaház és a ferences zárda. 1777-ben, a nagy tűzvészben a falu, a kastély és a majorok egy része porrá égett. Ez időben 354 szőlősgazda 477 hold szőlőt művelt. Jó jövedelmet hozott az erdő, az uradalmi téglaégető, a vendégfogadó, a pálinkafőző és a mészárszék. Az 1870-es évektől a falu a nagybirtok szorításában alig fejlődött. A parasztság fő jövedelmi forrása szőlőművelés, mivel a jó földeket herceg Batthyány és két másik nagybirtokos használta. A lakosság eközben fokozatosan elmagyarosodott, 1934-ben a 418 főből már csak egy volt német, szokásaiból azonban sokat megőrzött a nép egészen napjainkig. A II. világháborúban 31 lakost vesztett a falu, köztük zsidókat is. A népesség 1949-ig (429 fő) gyarapodott, azóta csökken, jellemző az elöregedés.